Ez valóban egy kvázi-tökéletes elemzés Oroszország Szovjetunióvá válásának viharos évtizedeiről. Bár Pipes érzékelhetően méla undorral rajzolja meg szereplőit, de végig tárgy- és tényszerű marad. Legnagyobb erénye mindazonáltal az, hogy érthető és világos mondatokba önti azt az elképesztő zűrzavart, ami a bolsevikokat hatalomra emelte – nem mellesleg pedig lehántja a kommunista mítoszképzés során rárakódott rétegeket, amik úgy fedték el a forradalom és a polgárháború valóságát, mint parti sziklát a guanó.

Pipes tulajdonképpen a következő, Richard K. Debo által feltett kérdésre keresi a választ: „Hogyan… sikerült a szovjet kormánynak, az emberiség eladdig legpusztítóbb háborújának kellős közepén, számottevő katonai erő nélkül, túlélnie a forradalom első esztendejét?” A válasz pedig az, hogy éppen a háború miatt sikerülhetett neki, hiszen Európa kapitalista államainak kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogy egy ilyen, számukra periferikus válsággal foglalkozzanak. Aligha meglepő, hogy miközben a harctereken hullottak katonáik, ők nem ismerték fel az események valódi jelentőségét – nem védték meg se a cárt, se a cárt leváltó többé-kevésbé demokratikus Ideiglenes Kormányt. Sőt – a németek jól felfogott érdekből még támogatták is a bolsevikokat, mert ezzel szándékoztak fenntartani a káoszt egyik ellenfelüknél. (Pipes meggyőző bizonyítékokat hoz fel amellett, hogy a német anyagi és egyéb támogatások nélkül Leninék aligha kerültek volna uralomra.)

A bolsevik siker másik oka épp a forradalmak törvényszerűségeiben keresendő. Ezek a hatalomváltások ugyanis olyan közigazgatási űrt hoznak létre, ahová eredményesen benyomulhat az a szervezet, akit ugyan a népesség töredéke támogat csak, de kellően szervezett, kegyetlen és elhivatott ahhoz, hogy bevarrja a kínálkozó ziccert. Ráadásul a szélsőségesek malmára hajtotta a vizet az is, hogy ellenfeleik egymással is képtelenek voltak közös nevezőre jutni, plusz igen határozatlanul reagáltak a kulcsszituációkban – ami mondjuk abból a szempontból nem csoda, hogy először találkozhattak olyan szerveződéssel, aki nem habozik gajra vágni egy egész országot holmi homályos jövőbeli idea kedvéért. Addig ezt a hozzáállást elképzelhetetlennek tartották..

Pipesnek van válasza arra a kérdésre is, hogy miért éppen ott tört ki a Marx által megjósolt forradalom, ahol a legkevésbé volt számottevő az iparosodott munkásság. Értelmezésében ez a látszólagos hátrány inkább előny – ugyanis az autoriter, csapnivaló közlekedéssel és hírközléssel megvert Oroszország éppenhogy eszményi tere volt a szélsőségeseknek. Nem léteztek olyan demokratikus alapok (mint amilyen az önkormányzatiság, vagy a magántulajdon tisztelete), amelyekre támaszkodva a parlamentáris elemek alternatívát tudtak volna kínálni a kommunizmussal szemben, kifogva a szelet a vitorlájából – jellemző, hogy a kommunizmus Európa nyugati részén nem is tudott igazi kormányváltó tényezővé alakulni*. A cári rezsim alatt a nép jelentős része megszokta, hogy a hatalom azt csinál, amit akar, nekik úgysem lehet beleszólásuk ebbe – olyan, mint az időjárás, amit kellő fatalizmussal lehet csak átvészelni. Miért viselkedett volna máshogy, amikor a bolsevikok kezdték el presszionálni? Mindehhez pedig még hozzájön, hogy az előző rendszer egyes elemei (például a titkosrendőrség, az Ohrana) olyan mintául szolgáltak Leninnek, amiket eredményesen be tudott építeni a saját módszertanába. Ilyen értelemben tehát a bolsevizmus nem véletlenül alakult ki Oroszországban, hanem épp ellenkezőleg: olyan jelenség, ami csakis Oroszországban alakulhatott ki. Amire van egy cáfolhatatlan bizonyíték: hogy Oroszországban alakult ki. És hát ha egy dolog bekövetkezik, az onnantól kezdve elkerülhetetlen. Persze csak onnantól kezdve.

* Már feltéve, hogy nem állt mögöttük az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” Vörös Hadsereg. ( )

Finally finished this one! It was a great read, but I had to knock a star off for sheer length. There was an overwhelming amount of information in here, more even than I expected. I had some questions while reading this about the target audience here, my supposition is Russia experts and scholars. This was certainly not light reading. However, if you are looking for a comprehensive history of the Russian Revolution, this is absolutely the book that I would recommend. I thought that Richard Pipes' coverage of the transformation of old to new Russia was one of the best that I have ever read and very well researched. This book took both a lot of time and a lot of effort to write and it shows in the quality of the finished product. I've already picked up Russia Under the Bolshevik Regime and will keep going with this series on Russian history. ( )

Methinks he protests too much about how bad the Bolsheviks were. Of course now we know how truly murderous, but comparing them to the Nazis may be going a bit far, with such comments: "Lenin hated what he perceived to be the "bourgeoisie" with a destructive passion that fully equaled Hitler's hatred of the Jews; nothing short of physical annihilation would satisfy him." (pg 728). Also, at some point the chronology becomes unglued with the later chapters reading more like magazine articles than a cohesive chronology, such as "The Murder of the Imperial Family," so you might want to stop reading around Ch. 14. These criticisms aside this is a masterful account. ( )