Abbildungen der Seite
PDF
EPUB

Nec mora; suppliciter demittere genua Sacerdos,
Ocius et trepidas fundere voce preces ;
Clarius audit ubi munimina rodere dentes;
Et propius rabidum sentit adesse gregem.

Ostia præcipites subeunt subeuntque fenestras,
Per muros celerem conripiuntque viam,
A fronte a tergo, dextra veniuntque sinistra,

Perque pavimentum perque lacunar eunt : Curritur intra extraque simul, sursum atque deor

sum:

Turba Sacerdotem consociata petunt.

Monibus exesis acuere in prælia dentes ;
Jamque Sacerdotem dilacerare juvat,
Omnibus et membris carnem divellere, missos
Qui trepidum crucient exagitentque reum.

H. J., 1858.

[ocr errors]

LORD OF THE ISLES

CANTO III.

NIGH came the strangers, and more nigh ;--
Still less they pleased the Monarch's eye.
Men were they all of evil mien,
Down-look'd, unwilling to be seen;
They moved with half-resolved pace,
And bent on earth each gloomy face.
The foremost two were fair array'd

With brogue and bonnet, trews and plaid,
And bore the arms of mountaineers,
Daggers and broadswords, bows and spears.
The three that lagg'd small space behind,
Seem'd serfs of more degraded kind;
Goat-skins or deer-hides o'er them cast,
Made a rude fence against the blast;
Their arms and feet and heads were bare,
Matted their beards, unshorn their hair;
For arms, the caitiffs bore in hand

A club, an axe, a rusty brand.

GREEK HEXAMETERS.

"Whence, and what art thou ?"-MILTON.

ΑΣΣΟΝ ἄρ ̓ ἦλθον ξεῖνοι ἔτ ̓ ἀσσοτέρω δὲ ἐπῆλθον,

ἀλλ ̓ ἧσσον θυμὸς γήθησεν ἄνακτος ἰδόντος· οἱ μὲν ἰδέσθαι ἔσαν πάντες κακοὶ, ὀφθαλμοῖς τε ἔστιχον οὐκ ὀρθοῖς, ὡς οὐκ ἐθέλοντες ὁρᾶσθαι· τοῖσι δὲ βαίνουσιν δοιῇ ἐδαΐζετο θυμὸς,

καὶ μάλ ̓ ὕποδρα ἰδὼν τρέπεν ὦπα πέδονδε ἕκαστος.

ἀμφὶ δὲ τοῖν πρωτοῖν καλὰ χροῒ εἵματα ἕστο, καλὰ πέδιλά τε καὶ κυνέη καὶ ποίκιλος ὤμοις ἀμφὶ πέπλος καὶ κνημίδες· μεγάλην δὲ μάχαιραν καὶ ξίφος ἄμφηκες, καὶ τόξα καὶ ἔγχεα μακρὰ, τεύχε' Ὀρεσκῴων ἔφερον· τρεῖς δ ̓ οἵτε μετ ̓ αὐτοὺς οὐ μάλα τῆλ ̓ ἕσποντο, ὀπάονες ἦσαν ἰδέσθαι λευγάλεοι· τοῖσιν δ ̓ ἀμφ ̓ ὤμοις δέρματα νεβρῶν ἤδ ̓ αἰγῶν πνοιῆς δυσθαλπέος ἤρκεσε ῥῖγος· γυμνώθη τε καρὰ, γύμνοι τε βραχίονας ἦσαν καὶ πόδας, ἦν δὲ κόμη τανάη, λάσιοί τε γένεια· τοῖσι δὲ πάγχυ κακοῖς ἦν τεύχεα λυγρ ̓ ἐνὶ χερσὶν, καὶ ῥύπαλος, πέλεκυς, καὶ ἄορ πεπαλαγμένον ἄζῃ.

Onward, still mute, they kept the track,—
"Tell who ye be, or else stand back,"
Said Bruce, "in deserts where they meet,
Men pass not as in peaceful street."
Still, at his stern command, they stood,
And proffer'd greeting brief and rude;
But acted courtesy so ill

As seem'd of fear, and not of will.
“Wanderers are we, as you may be ;
Men hither driven by wind and sea,
Who, if you list to taste our cheer,
Will share with you this fallow deer."-
"If from the sea, where lies your bark ?"
"Ten fathom deep in ocean dark!
Wreck'd yesternight-but we are men,
Who little sense of peril ken.

The shades come down, the day is shut,
Will you go with us to the hut ?"
"Our vessel waits us in the bay ;

Thanks for your proffer-have good day."-
"Was that your galley then, that rode
Not far from shore when evening glow'd ?"-
"It was."" Then spare your needless pain,
There will she now be sought in vain.

Οἱ δ ̓ ἔτι σιγώντες κατὰ δὴ στίβον ἔστιχον

αἰέν

τοῖσιν ἄρ ̓ ὁ Βρουκὴς ἔπεα πτερόεντα προσηύδα·

66

“ Φράζετε νῦν, ξεῖνοι, τίνες ἔμμεναι εὐχετάασθε, ἠὲ τάχιστ ̓ ἂψ ἐκτὸς ἀταρπιτοῦ εἴκετε ἔμπης· οὐχ ὅτ ̓ ἂν ἀλλήλοις ἐν ἐρήμοις ἀντιόωσι τὼς παρίασι βροτοὶ, ὡς ἡσυχίαις ἐν ἀγυιαῖς.” μῦθον ἀκούοντες χαλεπὸν τόνδ' ἔμπεδοι ἔσταν, αὐτὰρ ἔπεσσι κακοῖς, ὀλίγοισί τε, δεικανόωντο, ὡς τρομέοντες μὴν, ἐτύμως δ ̓ οὐκ ἦρα φέροντες· “Ἡμεῖς δ ̓, ὡς χὑμεῖς αὐτοὶ τάχ ̓ ἄρ ̓, ἐσμὲν ἀλῆται,

ἐνθάδ' ἐλαυνόμενοι πνοιῇς καὶ κύμασι πόντου δαιτὸς δ', εἴ κ' ἐθέλητε μεθ ̓ ἡμῶν ἀντιβολῆσαι, βουλόμεθ ̓ ὑμῖν τήνδε νέμεσθαι ποίκιλον ἕλλον.” “Ήλθετε δ' εἴ γ ̓ ἀφ ̓ ἁλὸς ποῦ νηῦς ῥ ̓ ἕστηκεν εΐση ;”

“ Κεῖται ἄρ ̓ ἐν βυσσοῖς τῆλ ̓ οἴνοπος Ωκεάνοιο, χθιζὰ διαρραισθεῖσ ̓, ἡμεῖς δὲ τοὶ ἐσμὲν ἔτ ̓ οὔπω κίνδυνον τρομέειν ἀλλ ̓ ἔμμεν ἀταρβέες αἰεί. ἠέλιός ῥ ̓ ἤδη δύεται καὶ ἐπὶ κνέφας ἴκει φράζετέ τ ̓ εἰ νῦν εἰς κλισίην βούλεσθε νέεσθαι ;” “Νηύς τοι ἐπ ̓ ἐσχατίῃ λιμένος ῥ ̓ ἕστηκεν ἐΐση. ἀλλὰ χάρις μὲν τῶνδ ̓ ἀντ ̓ ἐστὶν, χαίρετε δ' αὐτοί.”

σε

Υμετέρη δήπου νηὃς οὐ μάλα τηλόθ ̓ ἀπ ̓ ἀκτῆς ἔστη ἐπεὶ ἐπὶ δὴ χρυσόθρονος ἕσπερος ἦλθεν ;” “Η ῥά νυ ἥδ ̓ ἔστη.”“ Φείδεσθ ̓ ἀρ ̓ ἑτώσια κάμνειν,

σε

αὐτοῦ γὰρ κείνην διζήμεναι οὐδὲν ὀνήσει,

« ZurückWeiter »