PATROLOGIÆ CURSUS COMPLETUS SEU BIBLIOTHECA UNIVERSALIS, INTEGRA, UNIFORMIS, COMMODA, OECONOMICA, OMNIUM SS. PATRUM, DOCTORUM SCRIPTORUMQUE ECCLESIASTICORUM, SIVE LATINORUM, SIVE GRÆCORUM, QUI AB EVO APOSTOLICO AD TEMPORA INNOCENTII III (ANNO 1216) PRO LATINIS RECUSIO CHRONOLOGICA OMNIUM QUÆ EXSTITERE MONUMENTORUM CATHOLICÆ TRADITIONIS PER QUINDECIM PRIORA JUXTA EDITIONES ACCURATISSIMAS INTER SE CUMQUE NONNULLIS CODICIBUS MANUSCRIPTIS COLLATAS, PERQUAH DUCENTIS ET AMPLIUS LOCUPLETATA INDICIBUS AUCTORUM SICUT ET OPERUM, ALPHABETICIS, CHRONOLOGICIS, EDITIO ACCURATISSIMA, CÆTERISQUE OMNIBUS FACILE ANTEPONENDA, SI PERPENDANTUR CHARACTERUM NITIDITA? SERIES GRÆCA POSTERIOR, IN QUA PRODEUNT PATRES, DOCTORES, SCRIPTORESQUE ECCLESIÆ GRÆCÆ BIBLIOTHECÆ CLERI UNIVERSÆ SIVE CURSUUM COMPLETORUM IN SINGULOS SCIENTIÆ ECCLESIASTICÆ RAMOS EDITORE. PATROLOGIE GRÆCE TOMUS CXXXV. ZONARAS. EUSTATHIUS THESSALON. ALII PARISIIS APUD GARNIER FRATRES, EDITORES ET J.-P. MIGNE SUCCESSORES, 1887 SACULUM XII. ANNI 1190-1200. ΙΩΑΝΝΟΥ ΤΟΥ ΖΩΝΑΡΑ ΤΑ ΕΥΡΙΣΚΟΜΕΝΑ ΠΑΝΤΑ. JOANNIS ZONARÆ OPERA OMNIA HISTORICA, CANONICA, DOGMATICA. ACCEDUNT EUSTATHII THESSALONICENSIS SCRIPTA AD REM CHRISTIANAM SPECTANTIA ACCURANTE ET DENUO RECOGNOSCENTE J.-P. MIGNE, Bibliotheca Cleri universæ, SIVE CURSUUM COMPLETORUM IN SINGULOS SCIENTIÆ ECCLESIASTICÆ RAMOS EDITORE.` ZONARA TOMUS POSTERIOR, EUSTATH. PRIOR. PARISIIS APUD GARNIER FRATRES, EDITORES ET J.-P. MIGNE SUCCESSORES IN VIA DICTA : AVENUE DU MAINE, 189, OLIM CHAUSSÉE DU ΜΑΙΝΕ, 127 1887 SECULUM XII, ANNI 1190-1200. ELENCHUS AUCTORUM ET OPERUM QUI IN HOC TOMO CXXXV CONTINENTUR. JOANNES ZONARAS. Annales (Continuatio). col. 9 Epitome annorum ab Adam usque ad annum 6589, hoc est ad initium Alexii Comneni. 327 333 De Hebdomo Cpolitano Du Cangii Disquisitio topographica. 387 Canon in SS. Deiparam. 413 Expositio Canonum Anastasimorum Damasceni, ex editione Romana, cum interpretatione nostra. 421 Quod non debeant duo sobrini eamdem in matrimonium accipere. 429 437 Ibid. Epistolæ. (Joannis Zonaræ Commentarios in Canones conciliorum, et in Epistolas comonicas SS. Patrum cum Commentariis Theod. Balsamonis, quibus in codicibus mss. subjiciuntur, infr. edimus tom. CXXXVII.) GEORGIUS XIPHILINUS CPOLITANUS PATRIARCHA. Decretum de juribus territoriorum. ISAACIUS ANGELUS CPOLITANUS IMP. Novellæ Constitutiones. NEOPHYTUS PRESBYTER. De calamitatibus insulæ Cypri imperantibus Latinis. JOANNES CHILAS EPHESI METROPOLITA. Notitia, cui insunt fragmenta dogmatica. De processione Spiritus sancti ad imp. Andronicum seniorem. Ibid. 439 495 501 506 NICOLAUS METHONENSIS IN PELOPONNESO METROPOLITA. De corpore et sanguine Christi. 509 (Consulto omisimus, ut ab instiluto nostra alienas, Nicolai Refutationem Institutionis theologica Procli, quam Francofurti 1825 ediderunt Crutzer et Voemel; item ejusdem Quæstiones et responsiones in programmate Academico ibidem, an. 1825 et 26, ab ipso Voemel editas.) Supplicatio Manuel Commeno imp., nomine civitatis Constantinopoleos oblata cum siccitate laboraret. 925 Allocutio ad imp. Manuelem Comnenum, cum esset Myrorum metropolita electus. JOANNIS ZONARÆ ANNALIUM LIBER DECIMUS SEXTUS. Α ́. Ὁ μὲν οὖν Θεόφιλος ἐπὶ τούτοις ἀπεβίω, ἡ δὲ Α τῆς βασιλείας ἀρχὴ πρὸς τὸν ἐκείνου μετεβιβάσθη παῖδα τὸν Μιχαὴλ, ἔτι παιδίον τυγχάνοντα, ᾧ καὶ ἐπιτρόπους ὁ πατὴρ καταλέλοιπε τον μάγιστρον Μανουὴλ καὶ τὸν πατρίκιον (34) Θεόκτιστον. Τὴν δὲ τῶν πραγμάτων διοίκησιν ἡ βασιλὶς Θεοδώρα μετ εχειρίζετο, καὶ πρῶτον αὐτῇ γέγονε σπούδασμα, ἡ τοῦ διωγμοῦ τῶν ὀρθοδόξων διὰ τὰ σεπτὰ ἐκτυπώ ματα λώφησις, καὶ τοῦ πατρικίου Θεοκτίστου συνευδοκοῦντος. Ὁ γὰρ Μανουήλ τῇ τῆς αἱρέσεως οὐκ ἦν καθαιρέσει συγκάταινος, δη καὶ ἀνεβάλλετο ἡ πράξις. Ἀλλὰ γὰρ θραύει νόσῳ τοῦτον ἡ Πρόνοια, καὶ ἡ νόσος ἦν κραταιὰ, καὶ ἀπέγνωστο αὐτῷ ἡ ζωή. Μοναχῶν δέ τινων εἰς ἐπίσκεψιν ἀφικομένων αὐτοῦ, καὶ ὅπως ἔχει πυνθανομένων, ἐκεῖνος λεπτῇ καὶ ἀδρανεῖ τῇ φωνῇ ὅσον ἤδη ἐκλείπειν ἀνταπεκρίνατο. Οἱ δὲ, Εἰ σύνθοιο, ἔφησαν, τῇ τῶν εἰκό των συνευδοκήσαι τιμῇ καὶ τὴν βασίλισσαν εἰς τοῦτο παρακροτῆσαι, οὐκ εἰς μακρὰν ἔσται σοι καὶ ῥῶσις σώματος, καὶ σωτηρία ψυχῆς. Καὶ ὁ μὲν ἐπηγγείλατο, ἡ δὲ νόσος ἥσθένει, καὶ ὁ Μανουήλ ἀνεῤῥώννυτο. Ηδη δὲ τὴν ὑγίειαν ἀπολαβὼν, πρόσεισι τῇ βασιλίσσῃ, καὶ περὶ τῶν σεβαστῶν εἰκόνων ὡμίλει, καὶ τὴν αὐτῶν κατήπειγεν ἀναστήλωσιν, ταῦτα καὶ τῆς μητρὸς αὐτῆς καὶ τῶν συγγόνων πρεσβευόντων τῶν πατρικίων. Ἡ δὲ ξυρὸς ἦν εἰς ἀκόνην. Καὶ πρότερον μὲν τοὺς ἐν ὑπερορίαις (35) παραπεμφθέντας παρὰ τοῦ Θεοφίλου, καὶ τοὺς καθειργμένους ἐν φυλακαῖς, καὶ τοὺς ἄλλαις κακώσεσι προσπαλαίοντας πάντας ἀνῆκεν. Εἶτα καὶ ζήτησιν γενέσθαι προσέταξε περὶ τῆς αἱρέσεως, καὶ γενομένης, ἡ τῶν ὀρθοδόξων ὑπερέσχε πληθύς. Πρὸ τῆς ζητήσεως δὲ τὸν ψευδώνυμον πατριάρχην τὸν γόητα Ἰωάννην τοῦ ἀρχιερατικοῦ κατασπᾷ θρόνου, ἀθέσμως ἐπιβεβηκότα τούτου ἐπὶ ἐνιαυτοὺς ἕξ ἐπὶ ἐνιαυτοὺς ἕξ· ἀντεισάγει δὲ τὸν ἱερὸν καὶ θεῖον Μεθόδιον (36). Καὶ αὐτοῦ προεστῶτος τοῦ τῶν ὀρθοδόξων πληρώματος, ἡ ζήτησις γέγονε, καὶ ἡ τῶν ἁγίων ἐκτυ 1. Theophilo ad hunc modum defuncto,imperium ad Michaelem ejus filium est translatum, puerum adhuc, cui pater tutores reliquit, Manuelem magistrum, et Theoctistum patricium. Rerum autem administratio penes Theodoram imperatricem fuit, cujus 153 illa prima cura fuit, ut persecutio ortbodoxorum ob venerendas imagines instituta, compesceretur, etiam Theoctisto patricio assentiente. Nam Manuel eversionem hæreseos non probabat, eaque de causa res differebatur. Sed eum providentia numinis morbo, eoque tam vehementi, ut de vita ejus desperaretur, frangit. Cum autem monachi quidam ad eum visendum venissent, et ut se haberet, interrogasssent : ille tenui et imbecilla voce respondit, se jamjam deficere. Cui monachi : St, inquiunt cultui sacrarum B imaginum suffrageris, et impatricem ad eumdem cohorteris non multo post et corporis vires recuperabis et animi salutem adipisceris. Quod cum recepisset, et morbus decrescebat, et valetudo confirmabatur. Sanitate recuperata imperatricem adit, et de venerandis imaginibus disserit, earumque restutitionem urget, cum eadem et mater ejus et fratres patricii postularent. Illa vero erat, quod aiunt, novacula in cote cumque prius relegatos a Theophilo revocasset, et vinctos aliisque ærumnis conflictantes dimisisset postea inquisitionem de hæresi fieri jussit, qua facta, orthodoxorum multitudo superior fuit. Sed ante cam inquisitionem, patriarcham Joannem, indignum illum quidem eo nomine, pontificia sede detraxit, quam per sexennium nefarie tenuerat, in ejusque locum introduxit sacrum et divinum Methodium, quo populum orthodoxum gubernante, inquisitio facta est, et sacra effigies palam et restitutæ et adorat. Tum aiunt imperatricem instantissime orasse patriarcham, aliosque pontifices et monachos, ut communibus precibus imperatoris et conjugis sui salutem a Deo exo C Variæ lectiones et notæ (34) Πατρίκιον Θεόκτιστον. Hræfectum Canicleo, ut habet idem scriptor, p. 724. Illius etiam meminit Constantinus Porph. De adm. imp. c. 50, initio. (35) Υπερορίαις. Eadem Oratio de orthodoxia, p. 725. (36) Τὸν ἅγιον Μεθόδιον. Vita ms. S. Joannicii : βραχὺς ὁ μεταξὺ χρόνος, καὶ Θεόφιλος μὲν D τῶν τῇδε μετεχώρει. Μιχαὴλ δὲ καὶ Θεοδώρα τὴν ἀρχὴν διαδέχονται. Μεθόδιος δὲ τοῖς ἱεροῖς, ὡς ἱερὸς τῷ ὄντι καὶ Θεοῦ ἄνθρωπος, ἐνιδρύεται θρόνοις, και PATROL. GR. CXXXV. συνελόντα φάναι, πάντων αὐτῷ πρὸς τὴν ὀρθόδοξον πίστιν μεταθεμένων, κλύδωνος δὲ πάντως καὶ τρι κυμίας κατευνασθείσης, καὶ τῶν πραγμάτων ἡρε μούντων, ἑτέρα τις παρὰ τῶν εὐσεβῶν ἐγείρεται στάσις, καὶ εἰς διττὰς δόξας ἐχώρει. Οἱ μὲν γὰρ συλλειτουργοὺς ἔχειν ἠξίουν τους παρὰ τῶν εἰκονο μάχων τὸ τῆς ἱερωσύνης ἀξίωμα λαβόντας, ὡς οὐδὲν τούτου τῇ εὐσεβεία λυμαινομένου· οἱ δὲ βεβήλοις ἅγια χερσὶν ἐκδιδόναι ἀνοσίως ὅλως, ήγουν το γε οὐ Θεῷ φίλον οὐδὲ ἀπόδεκτον· καὶ μὴν ὡς ἀληθῶς 1 1402 |